Huszonegyedik fejezet

Brakiss még sokáig ült a sötét irodában, és gondolkodott, miután a többiek már nyugovóra tértek. Nézte a falakon megjelenő kozmikus katasztrófák felvételeit, amint a hihetetlen energiák felszabadultak, a napok szupernovává alakultak vagy összeomlottak, és fehér törpévé zsugorodtak.

Brakiss ilyenkor úgy érezte, uralja és irányíthatja az univerzum gigantikus erőit.

Brakiss befejezte a Yavin 4 elleni támadás tervének kidolgozását, melynek során újabb kiváló növendékeket fognak rabolni Skywalker mester akadémiájáról. Már elküldte a kódolt üzenetet a Core rendszerbe, hogy a Birodalom vezetője jóváhagyja. A vezér már alig várta, hogy újabb jedinövendékeket képezzenek a sötét erők számára.

A támadást néhány napon belül végre akarták hajtani, mivel úgy vélték, hogy Skywalker mester az elrabolt növendékek keresésére indult, és nem tartózkodik a Yavin 4-en. Tamith Kait jelölték ki a feladat elvégzésére. A fekete asszonyban felhalmozódott gyűlölet hatásos fegyvernek bizonyult.

Brakiss a vakítóan fénylő Denarü novát nézte; két hatalmas csillag, amelyek egymás felé ontják sugaraikat. Valami zavarta Brakisst a három új növendék átformálásával kapcsolatban. Nem tudta pontosan, mi, de úgy érezte, hogy még mindig nem tartja a markában őket. A napok rutinszerű feladatok elvégzésével teltek, és a gyerekek remekül haladtak, egyre ügyesebbnek bizonyultak. De valahogy mégis ellenálltak a sötét erőknek.

Kiment a szobájából, és elindult, hogy ellenőrizze az üres folyosókat. Ezüstösen csillogó köpenye minden lépésnél meglebbent, mint a gyertya lángja. A szoba ajtaját nyitva hagyta, hiszen senki sem járt ilyenkor az űrállomáson. Minden csendes volt, mint minden éjszaka.

Brakiss úgy vélte, hogy csak képzelődött, ezért néhány lépés után visszafordult. Nem látta okát, hogy végigjárjon mindent. De mielőtt beléphetett volna az irodába, az ajtó önműködően becsukódott, és Brakiss kinnrekedt.

A folyosón valamennyi nyitva hagyott ajtó szintén bezárult.

Azután az űrállomás riasztórendszere működésbe lépett. Nem tudta, mi a hiba oka, de az ilyen mulasztás büntetést érdemelt. Határozott léptekkel elindult, hogy kiderítse, kinek a hanyagsága miatt záródtak be maguktól az ajtók, és miért kapcsolt be a riasztórendszer.

Jacen, Jaina és Lowie a dokk felé igyekezett, készen arra, hogy harcoljanak a szabadulásukért.

Egy szokatlan tervezésű, csillogó birodalmi űrhajó éppen leereszkedett a leszállóhely közepére. A hangár szélén néhány TIE-vadászgép várakozott. A sziréna itt is fület tépően vijjogott.

Jacen intett a társainak, hogy húzódjanak fedezékbe, mert a sikló rámpája kinyílt, és két alak jelent meg. Az egyik fénykardot tartott a kezében.

– Luke bácsi! – kiáltotta Jaina.

A másik alak egy csinos fiatal lány volt, aki szintén felkészült a harcra. Dús, szőke haja keretbe foglalta bájos arcát.

– És Tenel Ka! –, fűzte hozzá Jacen. – Kimondhatatlanul örülök, hogy látlak benneteket!

Lowie is lelkes morgásokkal üdvözölte a régi, kedves ismerősöket.

– Mekkora megkönnyebbülés újra ismerős arcokat látni – jegyezte meg Em Teedee.

– Oké, srácok! – mondta Luke. – Azért jöttünk, hogy megmentsünk benneteket. Mivel sikerült a saját erőtökből idáig eljutni, így hát azonnal indulhatunk.

Jaina röviden beszámolt a szökésük részleteiről.

– Sikerült kikapcsolnunk az álcázóberendezést, és lezártuk az összes ajtót. Nem sokan indulhattak az üldözésünkre, de azt hiszem, valóban az lesz a legjobb, ha minél előbb elmegyünk innen.

– De hogyan nyitjuk ki a dokk bejáratát? – kérdezte Tenel Ka. – Ismét be kéne kapcsolódni a központi vezérlőrendszerbe.

Lowie néhány morgással válaszolt.

Em Teedee ismét akadékoskodni kezdett.

– Nem, te ezt nem tudod megcsinálni egymagad, Lowbacca. Az imént is csak az én segítségemmel tudtad kikapcsolni az Árnyakadémia védelmi rendszerét… Jaj, mit tettem?

– Talán én segíthetek – vélte Jaina. – Szálljunk be az űrsiklóba! A pilótafülkéből megpróbálok kapcsolatba lépni az űrállomás központi kompjúterével.

Qorl a dokk irányító központjában állt, és azon tűnődött, mitől kapcsolt be a vészjelző sziréna.

Azután megpillantotta a három fiatal jedi lovagot, amint átszaladnak a hangár hatalmas csarnokon. Az Árnyűző éppen visszatért a Dathomirról, és a rámpán megjelent egy szőke hajú férfi, valamint egy csinos, fiatal lány. Qorl azonnal felismerte: ő volt az egyike a jedinövendékeknek, akik a lezuhant TIE-vadászgépet megjavították.

Qorl úgy vélte, hogy a riasztórendszer működésbe lépése Jacen, Jaina és Lowbacca tevékenységével lehet összefüggésben. A többi növendék örült, hogy az Árnyakadémián lehet, ahol fejlesztheti jediképességeit. De ez a három minden alkalmat megragadott, hogy ellenkezzen vagy gondot okozzon; különösen amióta Brakiss és Tamith Kai elhatározta, hogy megsebesíti, esetleg megöli valamelyiküket.

Qorlban mély ellenérzést váltott ki a holografikus álruhában végrehajtott párbaj, melynek során az ikerpárt arra kényszerítették, hogy egymás ellen harcoljanak. A férfi tudott a veszélyes tesztről is, amikor a gyerekeknek repülő köveket és késeket kellett elhárítaniuk.

Nem értett egyet Brakiss taktikájával, de Qorl csupán pilóta volt, senki sem kérdezte meg a véleményét. Ennek ellenére Qorl a Birodalmat szolgálta, és a kötelességét teljesítenie kellett.

Bekapcsolta a kommunikációs készüléket, és jelentést tett.

– Brakiss mester, Tamith Kai, vagy bárki, aki hall engem! A foglyok szökni próbálnak. Pillanatnyilag a dokkfedélzeten tartózkodnak. Úgy vélem, az Árnyűzőt akarják elvinni. A teljes védelmi rendszerünk, műszaki hiba következtében, üzemképtelen. Ha valaki segítséget tud nyújtani, kérem, azonnal jöjjön a dokkfedélzet irányító központjába!

A vészjelző hangjára Tamith Kai kinyitotta ibolyaszínű szemét, majd felugrott kényelmetlen fekhelyéről. Azonnal teljesen éberré vált, és tudni akarta, mi történt. Attól félt, hogy valaki az Árnyakadémia létét fenyegeti.

Az éjnővér a vállára terítette fekete köpenyét, majd az ajtóhoz lépett, de az nem nyílt. Ujjai végignyomkodták a kontrollpanel billentyűit, de a szerkezet nem engedelmeskedett.

– Engedj ki! – kiáltotta dühösen az asszony.

Tamith Kai tovább próbálgatta a panelt, eredménytelenül. Közben haragja egyre nőtt. Valami történt az Árnyakadémián, és abban is biztos volt, hogy a három elrabolt jedinövendék áll az események mögött. Több gondot okoztak, mint amennyit értek. Az Árnyakadémia számtalan tehetséges fiatalt tudna toborozni a galaxisban, akik boldogok lennének, hogy a Birodalmat szolgálhatják.

El kell pusztítania ezt a három rendbontót, akkor az Árnyakadémia tevékenysége visszatér a normális kerékvágásba. És Tamith Kai ismét boldog lesz.

Ujjai között szikrák pattantak, és füst szállt fel a kontrollpanelből.

– Ki kell jutnom! – mondta mély, parancsoló hangon, miközben hátrébb lépett, és a kezét kinyújtotta, mintha szét akarná feszíteni a zárólemezt.

Kezeiből iszonyú energia áradt az ajtó felé, amelynek lemeze meghajlott a megterheléstől, keskeny rést hagyva a tok és a tárólemez közt.

Tamith Kai becsúsztatta tenyerét a résbe, megragadta a lemezt, és kiszakította a helyéről. A fémlap hangos csattanással ért földet. Az asszony pedig kilépett a folyosóra. Szeme szinte izzott, mint az ibolyaszínű láva.

A folyosó hangszórójából Qorl szavai harsogtak. Tamith Kai nem hagyta, hogy haragja egy pillanatra is csillapodjon. A dokkfedélzet. Sietős léptekkel elindult a megadott irányba.

Miközben Jacen, Jaina és Lowie felmentek az Árnyűző rámpáján, Luke odakinn maradt Tenel Kával.

– Meg kell ismernem ezt a helyet – kiáltotta Luke az ikrek után. – Van itt valami szokatlan… valami nagyon rossz.

– Igen, Luke bácsi – mondta Jaina. – Az Árnyakadémia vezetője…

Luke hirtelen kiegyenesedett, és összevonta szemöldökét.

– Érzek valamit, amit már hosszú ideje nem éreztem. Zavar támadt az erőben.

Lassan végigment a leszállópályán, miközben előhúzta fénykardját. Mintha megbabonázták volna, egyenesen egy vörös színű ajtó felé haladt, amely az űrállomás belső részébe vezetett.

– Luke bácsi! – kiáltotta Jacen, de Luke felemelte a kezét, jelezve a fiúnak, hogy várjon.

Az egyetlen esélyük az volt, ha azonnal elindulnak. Nem késlekedhettek. De ezt Luke-nak is tudnia kellett. A védelmi rendszer kezdett feltöltődni energiával, és a külső lézerágyúk tüzelési helyzetbe kerültek.

Luke elérte a vörös ajtót, amely kinyílt, és a túloldalán ott állt az egykori növendéke.

– Brakiss! – mondta Luke. Hangja túlharsogta a szirénák vijjogását.

Brakiss mosolygott.

– Skywalker mester! Örülök, hogy eljött. Gondolom, megnyerte tetszését ez a hely.

Luke maga elé tartotta a fénykardját, de Brakiss nem lépett be a helyiségbe, továbbra is a folyosón maradt.

– Ugyan már – legyintett a kezével Brakiss. – Ha meg akarna ölni, megtette volna, amikor még gyenge növendék voltam. Tudta, hogy birodalmi ügynök vagyok.

– Lehetőséget akartam adni, hogy megváltozz.

– Maga túlságosan jóhiszemű – jegyezte meg Brakiss könnyed hangon.

Luke nem akart harcolni Brakiss ellen, különösen nem az adott helyzetben. Kevés volt az idő. De ezt a régi konfliktust le kellett zárnia végre.

Nem tudta, mit tegyen. El kellett vinnie a gyerekeket az Árnyakadémiáról, mielőtt aktiválódik annak teljes védelmi rendszere.

Brakiss kinyújtotta a kezét.

– Rajta, hát, Skywalker mester! Öljön meg! Vagy nincs elég bátorsága hozzá? Az erő jó oldala nem engedi, hogy fegyvertelen emberre támadjon?

– Az erő az én oldalamon áll, Brakiss. Te megtanultad, hogyan használd a saját céljaidra. Az erő birtokában sohasem vagy fegyvertelen, éppúgy, mint én.

– Rendben van. Legyen, ahogy ön akarja! – bólintott Brakiss lelökve válláról a köpenyét. Arcáról eltűnt a fölényes mosoly, és szeme felragyogott az izgatottságtól.

De abban a pillanatban egy energiasugár szelte át a levegőt Luke feje mellett, telibe találva a vörös ajtó kontrollpanelját. Az Árnyűző lézerágyújából leadott lövés teljesen megolvasztotta a panelt. Az ajtó nehéz vaslemeze a helyére siklott, elválasztva egymástól a két jedimestert.

– Luke bácsi! – hallatszott Jaina kiáltása az űrsikló kommunikátorából. – Mennünk kell!

Luke megkönnyebbülten sóhajtott, majd sietős léptekkel az űrsikló felé indult. Tudta, hogy Brakiss ügye még nem zárult le, de még várniuk kell a következő találkozásig.

Jaina, Lowie, valamint Em Teedee az Árnyűző fedélzeti kompjúterével ráhangolódott az űrállomás központi irányítására, hogy megpróbálják kinyitni a dokk hatalmas bejáratát. Ezalatt Tenel Ka végigjárta a hangárt, és lezárt minden vörös ajtót, nehogy a rohamosztagosok rájuk törjenek.

Közben Luke is beszállt az űrsiklóba, Tenel Ka pedig az utolsó ajtóhoz szaladt. Amint a lány le akarta nyomni a kontrollpanel billentyűit, az ajtó félresiklott. Egy magas, fekete asszony állt Tenel Ka előtt, arcáról harag sugárzott, és látszott, hogy támadásra készül.

Tenel Ka azonnal tudta, hogy mivel áll szemben.

– Egy éjnővér! – sziszegte.

A fekete asszony végignézett Tenel Kán, és ő is felismerte az ellenfelét.

– A Dathomirról jöttél. Szívesen elcserélnélek azért a három szökevényért, akiket elpusztítok.

Tenel Ka széttárta karjait, mintha el akarná állni az éjnővér útját.

– Csak a testemen át jutsz tovább!

A fekete asszony felnevetett.

– Ha ragaszkodsz hozzá – mondta az éjnővér, majd egy láthatatlan erőtérrel megpróbálta félrelökni a lányt. De Tenel Ka számított erre, és összeszorított ajkakkal, mozdulatlanul állt.

Az éjnővér meglepődött.

– Szóval jártas vagy az erő birtoklása terén. Annál könnyebben tudlak majd áttéríteni a sötét oldalra.

– Ez nem fog neked sikerülni, és azt sem hagyom, hogy bántsd a barátaimat!

– Akkor elpusztítalak velük együtt – mondta az éjnővér. Ibolyaszínű szemének pillantása majdnem keresztülszúrta a lányt. Azután felemelte kezeit, kinyújtott ujjaiból apró villámok csaptak ki, miközben egész teste kezdett feltöltődni elektromos energiával.

Tenel Ka villámgyors mozdulattal az előtte magasodó asszony felé rúgott. Kisportolt testének minden erejét beleadta a rúgásba. Talpa az éjnővér fedetlen térdét találta el. Hallani lehetett az eltört csont reccsenését és az inak szakadását, amint a térdízület kifordult a helyéről. Az asszony összerogyott, és a földön vonaglott az iszonyú fájdalomtól.

Tenel Ka elégedetten nézte az éjnővér szenvedését hideg, szürke szemével.

– Sohasem használom az erőt, csak ha már elkerülhetetlen – mondta. – Gyakran a hagyományos módszer is ugyanolyan hatásos.

Magára hagyva a fájdalomtól nyögdécselő éjnővért, Tenel Ka az űrsiklóhoz szaladt, ahol már Luke integetett neki, hogy siessen. Amint a lány megérkezett az Árnyűző fedélzetére, az űrsikló ajtajai bezáródtak.

A szirénák szüntelenül harsogtak, bántó hangjuk behallatszott az Árnyűző pilótafülkéjébe.

Luke vezette a gépet, amely lassan felemelkedett, és a dokk kijárata felé indult. Közben Jaina és Lowie még mindig az ajtók nyitásán munkálkodott.

Hatalmas csattanással két vörös ajtó szétrobbant, majd a gomolygó füstből fehér vértezetű rohamosztagosok özönlöttek a hangárba, folyamatosan tüzelve az űrsiklóra.

– Ideje lenne kinyitni a dokk bejáratát – javasolta Luke.

– Azon dolgozunk – felelte elkeseredetten Jaina.

Egyre több rohamosztagos hatolt be a hangárba; minden irányból energiasugarak záporoztak az űrsiklóra, de az Árnyűző páncélzata kitartott.

– Kifutunk az időből – mondta Luke.

– Nem tudom a… – kezdte Jaina, de abban a pillanatban beindult a tárólemezek félrehúzódása, és a légnyomáskülönbség megszüntetése.

Néhány másodperccel később a hangárban vákuum keletkezett, és a sikló elhagyta az űrállomást.

A világűrbe érve Luke növelte a sebességet, majd nagyot sóhajtott, amikor kiértek a lézerágyúk hatósugarából.

– Menjünk vissza a Yavin 4-re – javasolta Luke.

Senkinek sem volt ellenvetése. Hamarosan fénysebességre gyorsultak, és eltűntek a hipertérben.

– Szép munka volt, Jaina és Lowie – dicsérte meg őket Luke. – Nem bíztam benne, hogy ki tudjátok nyitni a dokk bejáratát.

– Igazán szégyellem bevallani, Luke bácsi – mondta Jaina –, de nem mi nyitottuk ki az ajtót.

Luke vállat vont.

– Nos, bárki tette, köszönettel tartozunk neki.

Qorl a dokkfedélzet irányítótermében ült, és nézte, amint az Árnyűző eltűnik. A férfi elmosolyodott, majd bezárta az ajtókat. Tudta, hogy sohasem fogja elmondani Brakissnak és Tamith Kainak, hogy ő segített a fiatal jedi lovagok szökésében.

Brakiss belépett az irányítóterembe, majd leült Qorl mellé. Rendkívül feldúltnak látszott.

– Üzemel már az álcázóberendezésünk? – kérdezte. – A lázadók bizonyára flottát küldenek majd a felkutatásunkra. Nem szabad, hogy megtaláljanak minket! Éppen ezért tervezték az űrállomást áttelepíthetőnek.

Brakiss idegesen dobolt ujjaival a műszerpulton.

– Nem is tudom, mit fogok mondani a vezérünknek. Ezt az űrállomást önmegsemmisítő berendezéssel látták el. Bármikor elpusztíthatja, ha nincs megelégedve a tevékenységünkkel.

Qorl komoran bólintott.

– Ez az incidens talán még nem vált ki benne ilyen reakciót.

– Reménykedjünk benne! – mondta Brakiss.

Tamith Kai bicegett be a vezérlőterembe; arcáról harag és fájdalom sugárzott. Szemében ott izzott az ibolyaszínű tűz, keze ökölbe szorítva, mintha szét akart volna tépni valakit hosszú körmeivel.

– Tehát megszöktek! Hagytad őket megszökni!

Brakiss szelíden nézett az asszonyra.

– Semmit sem hagytam, hogy tegyenek, Tamith Kai. Nem hiszem, hogy ennél többet elkövethettünk volna. Most az a feladatunk, hogy elmenjünk innen, és újabb terveket dolgozzunk ki. Mert abban biztos lehetsz, hogy vannak még lehetőségeink.

Qorl növelte az űrállomás motorjainak teljesítményét, és az Árnyakadémia megkezdte útját az új rejtekhelye felé.